Ti írtátok!

Egyik szívem csücske kismamánk írt nekünk, Hajni, egy tündér aranyos, okos nő. Már március elején megszületett a babucija, de a BSZM miatt egy kicsit mindennel elmaradtam. Úgyhogy elnézést kérek, amiért csak most oszthatom meg veletek a sorait. Bár először nem is akarta, hogy kiírjam a történetét, mert nem volt olyan könnyű szülése, és nem akart senkit elijeszteni/megijeszteni, én mégis rábeszéltem, mert a vége a lényeg: "Üdvözlöm a többieket és üzenem nekik, hogy akár nagyon fájhat a szülés, de már most az van eszemben, hogy megérte, és jöhet a következő baba. :)"

"Kedves Éva! :-)
Március 4-én reggel 6:13-kor megszületett a kisfiunk, Sándor Armand, alias Űrhajós, ahogy az édesapja becézi. :-) 59 cm és 3950 gramm lett, szép nagy buksival.
Nem szépítem, iszonyatosan fájt, de lassan halványul bennem ennek az emléke és a sokk is. :-)
Még szerdán este befektettek a kórházba, mert túl erősek voltak a CTG szerint a fájásaim, és nem értették, hogy mászkálok még olyan vígan. Pedig csak lélegeztem. ;-) A bennfekvés lelkileg nagyon megviselt, mert nem erre számítottunk. Kétségbe estem és tiltakoztam. Féltem, hogy nem indul el magától majd a baba, nem ér majd be a férjem, stb. Másnap délutánra elfogadtam a helyzetet, és felhagytam a tiltakozással. Mint utóbb kiderült ezek után el is kezdődött a vajúdás, amit szintén nem vettem észre, mert sétáltam, lélegeztem, ringatóztam, medencenyitogató gyakorlatokat végeztem, gondolván, ha már bezártak a kórházba, és jönnek a szokásos fájások, értelmesen töltöm az időt. :-) 3-án éjszaka megérkezett a derékfájás, ami már gyanús volt. Éjfél után átkerültem a szülőszobára, ahol közölték, hogy már délután óta vajúdom. :-) Már nem volt lehetőségem a négykézlábas gyakorlatokra, mert felparancsoltak a szülőágyra. De legalább a férjem időben odaért, és együtt csináltuk végig. Teljes jógalégzést és a szappanbuborék-fújó légzést használtam végig a kitolási szakaszig. Sikerült befelé figyelnem és kifújni a fájdalmat a buborékba. :-) Nagyon sokat segített a légzés. Teljesen odáig voltak, hogy nem zihálok, nem kiabálok, stb. A kitolási szakaszban viszont nem engedték, hogy ellélegezzem a fájdalmat. Teljes erőből nyomnom kellett, mert nem akart a baba beilleszkedni. Később kiderült, hogy kétszer volt a nyakára tekeredve a köldökzsinór. Akkor már nem voltam csendben, adtak előtte oxytocint és epidurált is, mert megállt a szülés, és sajnos a műszakváltás miatt igyekezett a személyzet. Viszont a tényleges kitolásnál, ismét sokat segített a légzés, és az, hogy összeszedett voltam. Nem kellett sok nyomás, és megszületett a kisfiunk. :)
Nem minden úgy alakult a szülés közben, ahogyan szerettünk volna, de azt hiszem jól vettük az akadályokat mindhárman. :) Mellékelek a kisfiamról képet. Ez a születése napján készült. Ugye milyen gyönyörű???? :D Mintha nem is aznap született volna. :)
Nagyon nyugodt baba, hihetetlen, ahogyan szemlélődik, amikor ébren van. Már egészen megszokott minket. :) A tejem még mindig nem indult be normálisan, ezért éjszakánként adnom kell neki egy kis tápszert is pótlásnak. Bízom abban, hogy napról-napra több tejem lesz, és elhagyhatjuk a tápszert hamarosan. Sokat van a mellemen, és hála Istennek a cumisüveg ellenére is szopizik rendesen olyankor.

Jaj Éva, köszönök MINDENT Neked, mert az, hogy olyan jó volt a várandósság, hogy sikerült normál módon megszülni a Babót, az Neked is és az óráidnak is köszönhető! :) Nagyon hálás vagyok! Amint sikerül, beáll egyfajta napirend, megyek vissza hozzád kis- vagy nagybabás jógára vele.
Hogy döntöttél, indulsz a balatoni szupermaratonon? Ha igen, nagyon-nagyon szorítok Neked, de biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog Neked! :)
Ne haragudj, hogy ilyen sokat írtam a szülésről, de már csak ilyen locsifecsi vagyok, ha megkedveltem valakit. Remélem nem nagyon terheltelek a történettel. :)
Vigyázz magadra!
Puszi: Hajni
U.i: Csak hogy az ember lánya még szülés közben is önmaga, és nagyon fegyelmezett jó kislány: a kitolási szakban a fájások között bocsánatot kértem, hogy hangos vagyok. A férjem szerint csak röhögtek a szülőszobán. :D
Üdvözlöm a többieket és üzenem nekik, hogy akár nagyon fájhat a szülés, de már most az van eszemben, hogy megérte, és jöhet a következő baba. :)"
Nagyon sok boldogságot kívánunk Nektek, Hajni! :O)



Kövess minket a Facabook-on!